Ál-párbeszéd helyett transzparenciát

Lassan 6 éve, hogy Orbán Viktor miniszterelnök aláírta Vladimir Putyin elnökkel a megállapodást a Paksi atomerőmű bővítéséről. Paks II-ről azóta gyakorta olvashatunk a médiában, hallhatunk a kormányinfókon, még akár zenei fesztiválokon is bele futhatunk a beruházást népszerűsítő kamionba. De hiába a hírdömping, ha a valódi információk nem kerülnek nyilvánosságra.

Bár márciusban felcsillant a remény, hogy a magyar és az orosz állam kivételezettjei után a széles társadalom is megismeri a paksi beruházás részleteit, ismét csalódnunk kellett. A Jávor Benedek korábbi Európa Parlamenti képviselő által kiperelt több száz oldalas szerződés pont a lényeget, a befejezési határidőkre vonatkozó megállapodást, a szerződéses ár és fizetés feltételeit, a kötbér részleteit és a felelősség általános feltételeit nem tartalmazza. Nem tudjuk azt sem, mennyit és miért csúszik a beruházás, csak annyit: már maga az engedélyeztetési folyamat is folyamatosan tolódik. De nem kell időben messzire mennünk, hogy más területeken is aggályunkat fejezzük ki a transzparencia hiányosságai kapcsán. Hiába a jól csengő nevű Nyugat-Mecseki Társadalmi Információs Ellenőrzési és Településfejlesztési Önkormányzati Társulás, ami a társadalmat lenne hivatott tájékoztatni a nagy aktivitású radioaktív hulladéktároló végleges helyszínének kutatásáról, a tájékoztatás az éves falunapok megtartásában kimerül.

A Rosatom most Pécsett tartja atomfórumát. Pécsett, ahonnan alig 12 kilométerre tervezi az állam Paks kiégett fűtőelemeinek végleges tárolóját, ezzel meghatározva Pécs és környéke lakosságának következő 600 ezer évét. Pécsett, ahol szintén a transzparenciát nélkülözve tervezik újra-nyitni a korábbi uránbányát, mellyel a Mecsek élővilága mellett Pécs és környéke ivóvíz bázisa is veszélybe kerülne. A szeptemberben megjelent World Nuclear Industry Status Report egyértelműen bemutatja, hogy az atomenergia nem a jövő energiája. Sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem éri meg atomba fektetni, főleg, ha rendelkezésre állnak más, megújuló energiaforrások.

A párbeszéd és a transzparencia hiánya miatt nem tudjuk, miért van szüksége hazánknak újabb atomerőmő blokkokra, miért éppen Boda környékén tervezik a nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolását vagy miért akarják újra nyitni a korábban sem jövedelmező mecseki uránbányát. Nem tudjuk, miért döntött úgy a Rosatom, hogy története során először Oroszországon kívül rendezi meg atomfórumát. Mi ma itt vagyunk a konferencián, de nem ment könnyen.

A Rosatom már az esemény meghirdetésénél kettős mércét alkalmazott, hiszen az esemény, finoman szólva sem volt túl hirdetve. A pécsi Zöfi belső informátor által értesült és értesítette a magyar zöld civileket. Ha ez az infó nincs, mi ma nem lennénk itt. A regisztráció így épp sikerült, de erről is csak tegnap, már a konferencia megkezdése után értesítettek minket.

Tegnap délután folytatódott a Rosatom nyitása a “civilek” és a társadalom felé. Pár órával a kezdés előtt ugyanis telefonon meghívást kaptunk egy közös egyeztetésre a Rosatommal - Pécsre. A rövid határidőre való tekintettel a meghívást nem tudtuk elfogadni, a Zöfi viszont elment. A társadalmi egyeztetés pedig kimerült szovjet anekdotázásban. A civilek kérdésére, hogy miért Pécsett zajlik a konferencia azonban válaszoltak: azért, mert úgy hallották, Pécs szép város.

Ma már mi is itt vagyunk a konferencián, a nagy nehezen megszerzett regisztrációnkkal. Társadalmi egyeztetés szavakban továbbra is zajlik, hiszen a magyar atomenergiáról szóló szekción a Rosatom képviselője orosz slidejain ismertette, hogyan próbálnak közelíteni a társadalom minden tagjához, kiemelten pedig a fiatalokhoz.

A szavak azonban nem elegek. Nekünk, civileknek, nekünk, a társadalomnak, biztosan nem. Nehezen, de eljutottunk ide. Nehezen, de megtettük, mert mi hiszünk a valódi párbeszédben. A magyar állam és a Rosatom pedig reméljük, példát vesz rólunk. Az atomenergia ügye ugyanis nem a kiváltságosok, hanem mindannyiunk ügye. Kezdjük el végre komolyan venni egymást.