Energiaklub portré a 24.hu-n
Az Energiaklub többszörösen is a kormány célkeresztjében van, hiszen civil szervezet, külföldről is kap forrásokat, és a kormánynak kényes energiaügyekkel foglalkozik. Vezetői azt mondják lapunknak, hogy az utóbbi két évben a saját bőrükön is tapasztalhatták az államgépezet kitüntetett figyelmét, ennek ellenére még határozottabban szeretnék képviselni az eddigi szakmai irányvonalukat, és tájékoztatni a közvéleményt energiaügyekben. Ez azonban szerintük egyre nehezebb, mert a kormány gyakorlattá tette az információk visszatartását, manipulálását, titkolni próbálja döntéseinek hátterét. Úgy vélik, Magyarország egyelőre nem használja ki adottságait a megújuló energiaforrások terén, de nagyon nagy hibának tartanák, ha kimaradnánk a világban zajló megújulóenergia-forradalomból. Szerintük az élet túl sok területén születnek politikai döntések a szakmaiak helyett, és már maguk is érzékelik az egyre durvuló haveri kapitalizmus jeleit – konkrét ügyet is említettek. Orbán Gáborral, az Energiaklub új ügyvezető igazgatójával és Fülöp Orsolya szakmai igazgatóval a paksi bővítés mellett ezekről is beszélgettünk.
Hogyan élték meg a kormány civilezését, sorosozását?
Orbán Gábor: Szeptember óta dolgozom az Energiaklubban, ezért a civilezés nagy részét hétköznapi állampolgárként éltem át. Az akkor is egyértelmű volt, hogy az egésznek nem az volt a célja, hogy átláthatóságot vigyen a civil szervezetek életébe, hiszen az addig is adott volt: megvoltak azok a törvények és szabályok, amelyek előírták, hogy a szervezetek adatait nyilvánossá kell tenni. Aki ezeket betartotta, annak a működése korábban is átlátható volt. Az Energiaklub természetesen minden évben közzétette honlapján a közhasznúsági jelentését és éves beszámolóját.
Fülöp Orsolya: Én az Energiaklubon belül éltem végig ezt a „kommunikációs kampányt” – nevezzük így. Kaptunk pár NAV-vizsgálatot meg hivatali ellenőrzést, amelyek soha semmilyen szabálytalanságot nem tártak fel. Azon kívül, hogy jó sok időnket meg agysejtünket igénybe vette a fénymásolgatás, a mindennapos működésünkre különösebb hatással nem volt. Az mondjuk sajnos valószínű, hogy ezzel a kampánnyal sokak fejébe sikerült valami gyanút beleültetni a társadalmi szervezetetekkel szemben. De ez amiatt is van, hogy az átlagemberek eleve nagyon keveset tudtak ezekről a szervezetekről, és ezt a problémát komolyan kell vennünk. Ez inkább csak egy plusz lendületet adott, hogy még határozottabban és hangosabban mondjuk el mindenkinek, hogy mit csinálunk és miért.
Államtitkároktól és atommérnököktől úgy tudjuk, az atom a legtisztább energiaforrás. Az Energiaklubnak mi a problémája az atomenergiával?
FO: Az a problémánk, hogy az atomenergia a legveszélyesebb energiaforrás. Az elmúlt hetven évben, amióta atomenergiát használunk, az emberiség nem tudta kitalálni, hogy mit kezdjünk az atomhulladékkal. A világon sehol nem sikerült megoldani, hogy hol és hogyan helyezzék el biztonságosan az atomszemetet, ami még több százezer évig sugárzik. Azt pedig tudjuk, hogy a radioaktív sugárzás súlyosan veszélyezteti az emberi életet és a környezetet: Csernobil mellett megemlíteném Majakot, ahol minden idők egyik legsúlyosabb atomkatasztrófája történt. Nemcsak konkrétan a robbanás után ért radioaktív sugárzás százezreket, de a közeli tóba dobott nukleáris hulladék a víz révén a mai napig szörnyű betegségeket és elváltozásokat okoz a környéken élő emberek szervezetében. Azt gondoljuk, hogy felelőtlen és etikátlan tovább halmozni a veszélyes nukleáris szemetet, és ezért nem tartjuk elfogadhatónak az atomerőművek építését és üzemeltetését.
OG: A környezeti veszélyekhez tartozik, hogy a tervezett paksi telephely egy geológiai törésvonal közelében fekszik. Márpedig nem túl jó ötlet atomerőműveket földrengésveszélyes területre építeni. Nemrég az Átlátszó is megírta, amit szakmai berkekben, beszélgetésekben már lehetett hallani: ezeket a geológiai kutatási adatokat felsőbb utasításra nem publikálhatták a szakértők. Ez is jó példa arra, hogyan tartanak vissza fontos információkat, sőt tudományos adatokat Pakssal kapcsolatban.
Paks 1 fűtőelemeit hol tárolják? Az megoldott?
FO: Nem megoldott. A Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit egyelőre ideiglenesen tárolják, egy biztonságtechnikailag elég gyenge lábakon álló építményben. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy ipari csarnokot, amiben a még forró kazettákat levegő segítségével hűtik. Vagyis alul befújják a levegőt, és fölül távozik. Magyarul a kiégett, radioaktív fűtőelemek ott állnak a huzatban, amíg valaki fel nem találja, mit is kéne kezdeni ezekkel. Egyébként biztonsági szempontból az átmeneti tároló még problémásabb, mint maga az atomerőmű, mert az épület nincs annyira megerősítve, és sokkal több benne a sugárzó anyag, erősebb a radioaktivitás. Ha ne adj’ isten komolyan megsérül a tároló, akkor néhány perc alatt halálos sugárdózist lehet kapni a környezetében. Összefoglalva: az atomerőmű-építés kockázatos, nincs rá szükség, és a legdrágább módja lenne az áram termelésének.
OG: Paks 2 egy alapjaiban elhibázott energiastratégiába illeszkedik, mert szembe megy a világ fejlődésével, és egy elavult technológiát erőltet a megújulók ellenében. Az atomerőművek felett valójában már eljárt az idő. Ma már alig épül itt-ott néhány atomerőmű, és a globális tőke egyértelműen a megújuló technológiákba irányul. A világ nukleáris ipara tehát erősen hanyatlik, mindenki kapaszkodik az utolsó lehetőségekbe.
Ha a nukleáris ipar haldoklik, miért engedélyezte az Európai Bizottság a paksi bővítést?
OG: A bizottsági döntések hátterébe korlátozottan látunk bele, tehát nem tudjuk a választ. De az biztos, hogy a nukleáris iparág érdekei még mindig erősek, és még mindig erősen működik az atomlobbi, a jelek szerint Brüsszelben is.
