Hol húzódjanak a városi fasorok? – elindult a városi klímaadaptációról szóló képzésünk

A képzést várostervezéssel foglalkozó szakembereknek hirdettük meg, ezért a résztvevők között vannak geográfusok, építészek, tájépítészek, településmérnökök és önkormányzati munkatársak is. A képzés előtti felmérésünkből már kiderült, hogy a szakmák közötti párbeszédre, és közös tervezési gyakorlatokra akkora igény van – hogy egy klímás példánál maradjunk – mint sivatagban az esőre. A képzés elsődleges célja, hogy olyan, városi éghajlatváltozásról szóló alapismereteket és megoldásokat mutassunk, amelyeket konkrét tervezési feladataikban alkalmaznak. 

Az első alkalommal azt jártuk körül, hogy milyen helyi hatásai vannak az éghajlatváltozásnak. A városi klímaadatok azt mutatják, hogy a jövő városaiban a szárazsággal és a hirtelen lezúduló, „dézsából öntős” csapadékkal kell majd szembe nézni a katasztrófavédelmiseknek, de elsősorban a tervezőknek. Emellett a hőszigethatást sem lehet többé figyelmen kívül hagyni, mint ahogy a humánkomfort-indexet is érdemes lesz a közterek tervezésénél alkalmazni.

A helyzet komplex – hangzott el többször a tudományos adatok ismertetésekor, csak egyetlen szempontból nem vizsgálhatjuk ezt a kérdéskört sem.  A komplexitásra jó példa, hogy még a szakemberek számára sem egyértelmű: érdemes-e fasort telepíteni a nagy utak szélére. Ha a zöldfelület növekedését, a sugárzás csökkenését, a megtartott esővíz mennyiségét nézzük, akkor jótékony hatású a fasor. Viszont ha a városok átszellőzöttségét vizsgáljuk, akkor a nagy utak tökéletes szélcsatornaként funkcionálnak, ahol friss levegő érkezik a belvárosi területekre, - tehát minél szélesebb és akadálymentes egy bevezető út, annál jobb.

Ezeket a komplex szempontokat fogjuk a képzés további részén egy-egy tervezési folyamatba integrálni.