Nem lehet Oroszországban elhelyezni a paksi atomhulladékot

Több mint fél évszázada használja az emberiség a nukleáris energiát, és ennyi idő alatt nem sikerült működőképes megoldást találni a több százezer évig sugárzó radioaktív hulladékok kezelésére. Az európai szervezetek - köztük az Energiaklub - által közösen szervezett konferencián többek között megtudhattuk, hogy a magyar kormánynak nincs elképzelése, mit kezdjen a paksi radioaktív hulladékkal, hogy miért nem szállíthatjuk a nukleáris hulladékot Oroszországba, és hogy az Európai Bizottságnak nincsen álláspontja a nukleáris energia használatáról.

Dr. Massimo Garriba, az Európai Bizottság Energetikai Főigazgatóságának nukleáris biztonságért felelős igazgatója előadásában ismertette, hogyan halad az EU-s radioaktív hulladékokról szóló irányelv és az ehhez kapcsolódó Nemzeti Programok kidolgozása a tagállamokban. A Nemzeti Program elkészítése minden tagország számára előírás: ebben kell lefektetni azokat a terveket és műszaki megoldásokat, amelyekkel a kiégett nukleáris fűtőelemeket és radioaktív hulladékokat kezelni tervezik az országok. A Bizottság 2017 folyamán fogja kiadni első jelentését a programokról, és minden tagország programját külön-külön is véleményezi majd. Már most kiemelt azonban néhány problémás kérdést: a legtöbb országban nehezen tudják felmérni, hogy mennyibe kerül majd a hulladékok kezelése és nem állnak rendelkezésre ennek pénzügyi forrásai; kiforratlan a végleges elhelyezés módja és helyszíne, illetve homályos mindennek időbeli ütemezése, határideje.

radioaktiv_hordo_HUN_0_0.png

Fabók Márton kutató az Energiaklub képviseletében elmondta, hogy a magyar kormány idén augusztusban fogadta el a Nemzeti Programot, úgy, hogy nem vette figyelembe a társadalmi részvételi eljárás során kapott észrevételeket. A legnagyobb probléma a programmal az, hogy egyáltalán nem ad választ arra a kérdésre, hogy hol és hogyan fogja Magyarország elhelyezni a működő, illetve a tervezett paksi blokkokban keletkező sugárzó hulladékot. Erre sajnálatos módon a Paks II nemrégiben elkészült környezeti hatástanulmánya sem ad választ, ennek ellenére az illetékes kormányhivatal idén októberben kiadta a környezetvédelmi engedélyt az új nukleáris blokkok építésére. (Az Energiaklub a Greenpeace-szel közösen fellebbezést nyújtott be a hatóságnál, az eljárás még zajlik.) A magyar Nemzeti Program nem mutatja be továbbá, hogyan vehet részt a lakosság és a társadalmi szervezetek a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban. A program nem mutatja be továbbá, honnan lesz pénz Paks I leszerelésére és a hulladékok kezelésére. A becslések szerint ez kb. 1650 milliárd forintba fog kerülni, amire részben a Paksi Atomerőmű befizetéseiből gyűlik a pénz, ugyanakkor több mint 800 milliárd forint hiányzik a kasszából – ezt valószínűleg a magyar lakosságnak kell majd valamikor adó formájában befizetnie.

Bár a magyar kormány kommunikációjában rendszeresen előbukkan az az érv, hogy Paks II sugárzó hulladékát Oroszországban fogjuk majd elhelyezni, Vlagyimir Szlivjak, az oroszországi Ecodefense nukleáris szakértője megvilágította, miért nem lehetséges ez. Az orosz törvények ugyanis egyértelműen tiltják a radioaktív hulladékok importját más országokból. Kizárólag arra van lehetőség, hogy a kiégett fűtőelemeket reprocesszálás, azaz újrahasznosítás céljából Oroszországba szállítsák és ideiglenesen ott tárolják. Ugyanakkor egyrészt e folyamat során is keletkeznek radioaktív hulladékok, melyeket vissza kell szállítani a kiindulási országba. Másrészt Oroszországban egyetlen elöregedett reprocesszáló üzem működik, Majakban, amely műszakilag nem alkalmas a Paks II típusú reaktorok (VVER-1200) kiégett fűtőelemeinek feldolgozására. A szakértő szerint továbbá 20 év múlva, mire Paks II-ből bármilyen fűtőelem Oroszországba kerülhetne, a majaki üzem már nem is fog működni, hiszen élettartama végére ér. Jelenleg pedig nem ismertek konkrét tervek új reprocesszáló üzemek építésére Oroszországban, nem utolsósorban azért, mert ez egy pénzügyileg meglehetősen veszteséges vállalkozás.

Gabriele Mraz, az Osztrák Ökológiai Intézet munkatársa előadásában ismertette, hogy bár az uniós jogszabályok lehetővé teszik a nukleáris hulladékok exportját harmadik (azaz nem-EU) országokba, a hulladék megfelelő elhelyezése és kezelése a tagországok felelőssége. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a gyakorlatban ennek követése és betartatása rendkívül nehéz.

A konferencia szakértői és a hallgatóság felszólaló tagjai egyetértettek abban, hogy etikátlan és felelőtlen úgy atomerőműveket működtetni, és újakat építeni, hogy senki nem tud végleges és megnyugtató megoldást a sugárzó hulladék kezelésére. Dr. Massimo Garriba szerint az Európai Bizottság nem kezdeményezhet beszélgetést az atomerőművek leállításáról, amíg érvényben van az az uniós jogszabályi kitétel, amely szerint minden országnak joga van saját hatáskörben megválasztani, hogyan termel energiát. Természetesen az uniós jogszabályokat meg is lehet változtatni, tette hozzá. A társadalom bevonásának kérdésében magánvéleményét fejezte ki, amikor azt mondta: amíg félünk beszélgetni valamilyen kérdésről, addig nem is fogjuk megoldani azt.


Ha véleményed vagy kérdésed van, írj a bejegyzés szerzőinek!
Fabók Márton fabok@energiaklub.hu
Koritár Zsuzsanna koritar@energiaklub.hu