Paks II nélkül a világ

Nincs szükség Paks II-re, mert Magyarország jövőbeni energiaigénye az új atomerőmű nélkül is maradéktalanul kielégíthető. Ez derül ki abból az Energiaklub által készített tanulmányból, amely ennek a 4 ezer milliárdos beruházásnak a felesleges megépítése helyett hazánknak egy sokkal kedvezőbb megoldást javasol. Mindez az energiafogyasztás racionalizálásával, energiahatékonysági fejlesztésekkel, a megújuló energiaforrások nagyarányú felhasználásával és egy rugalmas, decentralizált energiarendszer kiépítésével biztonságosan elérhető.

Paks II alternatíváiról szólt az Energiaklub "Paksról komolyan" című konferenciasorozatának hatodik, a decemberihez hasonlóan egész napos rendezvénye.

A délelőtti programban először Felix Matthes lépett pódiumra, aki első előadásában az Energiewende döntéshozatalát mutatta be. Nem volt meglepő és előzmény nélküli a  2011-2012-es német energiapolitikai váltás, vagyis a nukleáris energia kivezetése a német energiamixből - e döntések a korábbi eseményekből eredtek. A folyamat már 1975-ben elkezdődött, és évtizedekig tartott. Így a nukleáris erőművek leállítása nem Angela Merkel kancellárnak a fukusimai katasztrófa árnyékában meghozott egyszemélyes döntése volt. A német energiapolitikai váltás igényét a csernobili tragédia jelentősen növelte, de az igazi vita a kilencvenes években kezdődött. Elsőként a keletnémet tartományokban üzemelő szovjet tervezésű blokkokat állították le. Az ezt követő időkben nemcsak a baloldali/zöld, de a konzervatív kormányok is folyamatosan szigorítottak az atomerőművek működési feltételein. Ennek következtében 2015-re a korábbi nukleáris kapacitások 40 százalékát kapcsolták le a hálózatokról, a megújulók aránya pedig Németországban eléri a 30 százalékot.

A német kormányzat döntése az, hogy 2022-től az ország áramellátása teljes mértékben független lesz a hazai nukleáris erőművektől. Ezt a rendszerszintű átállást deklarálja a kormány 2010 szeptemberében elfogadott energiastratégiai dokumentuma. Az Energiewende értelmében Németország a villamosenergia-felhasználás hatékonyságának 50 százalékos növelését, és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80-95 százalékos csökkentését tűzte ki célul 2050-re. A kiemelt fontosságú kutatás-fejlesztés nagyrészt a megújuló energiával kapcsolatos célokat szolgálja – így azt is, hogy az évszázad közepére a németek legalább 60 százalékban a zöld energiára fognak támaszkodni.

A német döntésben fontos szerepet játszottak etikai megfontolások is: bár rendkívül alacsony egy atomerőművi baleset bekövetkezésének valószínűsége, ám ha ez megtörténne, a károk hatalmasak lennének. Sőt, az anyagi megfontolások sem elvetendőek: egy esetleges súlyos baleset kárainak felszámolása elérheti a 3000 milliárd eurót, a német GDP hatszorosát – a német társadalom többsége számára ezek a kockázatok már elfogadhatatlanok. Az emberek számára az alacsony CO2 kibocsátású energiaforrások felhasználása valódi alternatívát jelentenek. A vita már nem a kockázatokról, hanem a hosszú távú versenyképességről szól, ideértve a széndioxid-kibocsátás emelkedő költségét.

Felix Matthes második előadásában az Energiawende jelenlegi és jövőbeni státuszát ismertette. Elmondta, hogy a megújuló energia arányát 2020-ra 35 százalékra emelnék, 2050-re pedig elérheti akár a 80 százalékot. Az energiapolitikai váltás fontos pillére az energiatakarékosság. Az új energiapolitikai környezet kialakítását két egymástól független folyamat jellemzi. Az egyik az ágazat liberalizációja, a másik a várható költségek alakulása. A liberalizáció nyomán az erőművek és a hálózatok aránya a történelmi csúcs 50 százalékára estek vissza – vagyis az ezt megelőző rendszerben számottevő tartalékok voltak.

A német energiamodellek szerint a 2020-2030-as években a német gazdaság teljes energiaigényét – egyes időszakokban – akár száz százalékban, vagy akár azt meghaladó mértékben ki tudják szolgálni a megújuló erőművek. Az átalakuló energiaszerkezet nyomán az alaperőművek eltűnnek a rendszerből, nem lesz rájuk szükség. A német áramtermelő hálózat hagyományosan körülbelül 500 nagy erőműből állt. Ez mára gyökeresen megváltozott. 700 hagyományos erőmű mellett nagyjából 1,2 millió napelem, 30 ezer szélerőmű, 10 ezer biomassza erőmű, 30 ezer kis és közepes kapcsolt erőmű üzemel. A változásokat jól jelzi, hogy az áramtermelő kapacitás 90 százaléka nem hagyományos energetikai befektetők kezében van: magánszemélyekről, farmerekről, befektetési alapokról, bankokról, ingatlanfejlesztőkről van szó.

A következő előadó Ámon Ada volt, aki már előadása elején kijelentette: nincs szükség Paks II-re, mert Magyarország jövőbeni energiaigénye az új atomerőmű nélkül is maradéktalanul kielégíthető. Ez derült ki az Energiaklub által készített tanulmányból, amely ennek a 4 ezer milliárdos beruházásnak a felesleges megépítése helyett hazánknak egy sokkal kedvezőbb megoldást javasol. Mindez az energiafogyasztás racionalizálásával, energiahatékonysági fejlesztésekkel, a megújuló energiaforrások nagyarányú felhasználásával és egy rugalmas, decentralizált energiarendszer kiépítésével biztonságosan elérhető.

2014 januárjában a moszkvai paktum aláírásával a magyar kormány önkényesen, szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül döntött arról, hogy Magyarország jövőbeli energiagazdálkodásának alapja egy új paksi atomerőmű lesz. A nagy horderejű döntés meglepetésszerű és legtöbb elemében máig titkos lebonyolítása megdöbbentette a közvéleményt. Azóta egy év telt el, és a beruházás számos részletét, így az előkészítő tanulmányokat nem hozták nyilvánosságra. A Paks II szükségességét hangoztató kormányzati érvek továbbra sem állják meg a helyüket: semmilyen sürgető körülmény nem mutatkozik ma e projekt kapkodva történő megindítására. Lehetőségünk van tehát egy alaposan átgondolt, széleskörű szakmai és társadalmi vita lefolytatására. Az érvek, ellenérvek és háttérszámítások átláthatósága mellett és ütköztetése után döntsük el, hogy miként nézzen ki hazánk energetikai jövőképe, és csak ezután hozzuk meg a szükséges kormányzati intézkedéseket.

Az Energiaklub jövőképe 2030-ig szól. Erre az időpontra vonatkoznak az EU legújabb energia- és klímapolitikájának célszámai is, és Magyarország hivatalos energiastratégiája is 2030-ig tervez. Abban az évben még nagy valószínűséggel termelne mind a négy jelenleg létező paksi blokk. Fontos körülmény, hogy addig még van 15 évünk, ami az energetika számára is belátható, és a változások beindításához elegendő időt ad.  

Az Energiaklub saját modelljének megalkotásához az EnergyPLAN energiatervező szoftvert használta. Számításaik szerint a villamosenergia-igények elmaradnak majd a Paks II szükségességét igazolni kívánó előrejelzésektől, a hiányzó kapacitások pótlására így több idő marad. Az új atomerőmű megépítése végérvényesen megszabná, hogy milyen lesz hazánk energiarendszere: centralizált, vagyis néhány nagy erőmű és nagyvállalat által működtetett és irányított? Vagy pedig a fenntarthatóságot is figyelembe vevő, döntően helyi, megújuló erőforrásokat felhasználó, decentralizált szisztéma lesz? Az Európai Unió terveivel összhangban az Energiaklub jövőképe egyértelműen az utóbbit, tehát a megújuló termelésnek elsőbbséget adó, többféle erőforrást felhasználó, rugalmas rendszerirányító szemléletet tükrözi. Csak így tudunk sikerrel alkalmazkodni a jövőbeli technológiai és gazdasági kihívásokhoz. Mindez növeli a hazai ellátásbiztonságot, csökkenti függőségünket az orosz energiaimporttól, munkahelyeket teremt, növeli az ország jövedelem megtartó képességét, hozzájárul a hazai innováció fejlődéséhez.

A jövőkép működőképességének vizsgálatához az Energiaklub a dán fejlesztésű EnergyPLAN energiatervező szoftvert hívta segítségül. A programmal 1999 óta számos tudományos kutatást készítettek és vizsgáltak világszerte, többek között Nagy-Britanniában, Írországban, az USA-ban és Kínában is. Ez a szoftver nagy szerepet játszott abban, hogy ma Dánia hivatalos energiastratégiája 2050-re teljes mértékben megújuló energiaforrások felhasználására alapoz.

Az EnergyPLAN egy ország vagy régió teljes energiagazdaságát modellezi, tehát az összes szektor – lakosság, mezőgazdaság, ipar, szolgáltatások, közlekedés – minden típusú energiaigényével számol. Az energiarendszer egyéves működését vizsgálja, méghozzá órás felbontásban, ami az időjárásfüggő megújulók és a villamosenergia-igény folyamatos változása miatt fontos. A program magyarországi alkalmazhatóságát egy 2011-es hazai energiamodell létrehozásával ellenőrizték. A kapott eredmények a statisztikai tényadatokhoz képest alig mutattak eltérést.

Az Energiaklub 2030-ra szóló jövőképének modellezése a következő eredményeket adta:

  • 2030-ban a hazai energiarendszer működőképes Paks II nélkül;
  • az összes áramigény a 2012-es 40,2 TWh-ról 47,1 TWh-ra nő, a hivatalos előrejelzéseknél (50,6 TWh) lassabb ütemben;
  • a megújuló energiaforrások aránya az áramtermelésből konzervatív célszámok alapján is több mint 27%;
  • a villamosenergia-import minimális, 0,7 TWh (2013-ban 11,9 TWh volt);
  • a hőigényekhez szükséges erőforrások mennyisége az energiahatékonysági beruházásoknak és az új, alacsony energiaigényű épületeknek köszönhetően 24%-kal csökken;
  • az alternatív meghajtású személyautók (gáz, hibrid, elektromos) aránya eléri a 20%-ot, az áruforgalom 30%-a vasútra terelődik;
  • a teljes energiagazdaság összes erőforrásigénye 3%-kal csökken 2011-hez képest.

 

Mindebből világosan következik, hogy Paks II-nek igenis létezik alternatívája. A tanulmány készítői remélik, hogy számításaik, javaslataik hozzájárulnak az energiapolitikai párbeszédhez. Az Energiaklub újabb tanulmányokat is tervez: az egyik a 2030-as jövőkép gazdasági vizsgálatát végzi el, lehetővé téve a Paks II költségeivel való összevetést is. Végül a 2030 utáni évtizedekre is készül majd egy modell, hogy megvizsgálja a hazai energiarendszer atomenergia nélküli működését.

A konferencia délutáni programjában a magyar megújuló iparágak szakmai szervezeteinek vezetői ültek össze. A panelbeszélgetésben a nap- és szélenergia, a geotermális energia, a szilárd biomassza és a biogáz alapú energiatermelő technológiák képviselői vettek részt. A szakértők egyetértettek abban, hogy az Energiaklub modelljében szereplő tervek megvalósíthatóak.

„A napenergia-technológia jön, mint az úthenger.”– mondta Szolnoki Ádám, a Magyar Napelem Iparági Egyesület elnöke. „Az egyesületben készítettünk egy számítást a napelemek elterjedéséről, és nagyon óvatos feltételezések mellett is arra jutottunk, hogy 1200 MW kapacitást mindenféle különösebb ösztönző, állami támogatás nélkül, pusztán piaci alapon ki lehet építeni Magyarországon” – tette hozzá.

Lendvay Péter, a Magyar Szélenergia Ipari Társaság vezetője arra emlékeztetett, hogy 2016-ban lesz tíz éve, hogy nem írnak ki pályázatot új szélerőmű építésére Magyarországon. Lendvay szerint az áramhálózat fokozatos felkészítésével újabb és újabb szélerőművet tudna kezelni a rendszer, és elmondta, hogy egy korábbi pályázati kiírás szerint 1200 MW szeles kapacitást már most be tudna fogadni.

A Magyar Biogáz Egyesület elnöke, dr. Kovács Kornél szerint is elérhetők az Energiaklub elképzelésében szereplő célok, csak akkor 45 helyett körülbelül 750 biogázüzemnek kellene működnie Magyarországon. Az elnök egy új üzem „eszméletlenül bonyolult” engedélyeztetésére panaszkodott, mert jelenleg huszonnégy állami szervtől kell pecsétet-aláírást beszerezni.

PREZENTÁCIÓK
 
 
TANULMÁNY
 
  
 
INFOGRAFIKÁK